Magyar szerkezettár

ver

ts (és tn) ige

1. (tn is ) hosszabb ideig többször (erősen) üt. veri az asztalt; hátba ver valakit; hátára ver valakinek; ▸ veri a vasat | így eltávolít valamit vhonnan. diót, szőnyegeket ver. | (többször) erősen odaüt. a falba verte a fejét; ▸ földhöz ver valakit | ▸ veri a kártyát | biz: ▸ veri az írógépet

2. (tn is ) ütésekkel büntet v. fegyelmez. veri a fiát; körmére ver valakinek; ▸ veri az isten, a sors | ▸ valakibe ver valamit | ▸ valakibe valakinek a fejébe ver valamit

3. ütőhangszeren hangosan játszik, így hangoztat valamit. veri a cimbalmot; riadót ver a dobon. | ▸ veri a taktust | (alanytalanul v. t. n. is ) <torony-, falióra> időpontot ütéssel jelez. tízet vert (az óra); most veri a delet.

4. <küzdelemben ellenfelét> vereséggel fenyegeti, ill. sorozatosan megveri. | biz <cselekvésben, képességben> felülmúl, túlszárnyal valakit.

5. többszöri ütéssel odaerősít valamihez, rögzít valamibe. szeget ver a falba. | ▸ csapra veri a hordót | ▸ bilincsbe, vasra ver valakit | ▸ életet, lelket ver valakibe

6. ütlegelve, ijesztgetve vhova hajt. legelőre veri a marhát. | <szél, víz> csapkodva vhova juttat, sodor. a hullám a sziklához verte a csónakot.

7. <mozgó természeti jelenség> (kárt okozva) csapkod. hullámok verik a partot; jég verte a termést. | tn <eső> (szélben) erősen csapódik vhova. | (t. n. is ) ritk <nap> égetőn süt.

8. gyak. túlzó <magas, hosszú tárgy, testrész> vmeddig ér. feje a tetőt veri; mellét veri a szakálla.

9. <szív, ér, vér> dobog, lüktet.

10. <kif-ekben:> ütésekkel v. más gyors mozdulatokkal létrehoz, készít valamit. pénzt, hidat, sátort, habot ver; ▸ veri a nyálát | ▸ csipkét, kötelet ver

11. ▸ gyökeret ver

12. <kif-ekben.> ▸ adósságba, költségbe veri magát

[?]

____________________

valaminek

→ valami ⊕ -nak/-nek

valami

I. htl névm

1. meg nem határozott v. ismeretlen tárgy, dolog, történés. valami van a zsebében; történt valami?; ▸ van köztük valami | (szjellel) a jelzett személynek vmely tulajdona v. testrésze. valamije elveszett; fáj valamid? | ismeretlen v. sejtett fontos esemény. itt valami készül.

2. egy kicsi, egy kevés, csekély dolog (, de mégis több, mint semmi). nem sok, de mégis valami; ▸ valami van a dologban ▸ mond valamit | <kf mellett.> ▸ valamivel ma valamivel jobb a kedve.

3. jelentős dolog. ez már valami!; ▸ ez is valami? ▸ viszi valamire ▸ lesz belőle valami

4. (mn-ként) olyan, aminek mivolta, jellege, minősége ismeretlen v. meg nem határozható. valami baj van; mutatok valami szépet. | a jelzett személy, dolog fajtájához, milyenségéhez hasonló; olyan, mint ... úgy él, mint valami kiskirály. | kevéssé, pontatlanul ismert. valami lajos vagy kicsoda keresett. | pejor ismeretlen és kevésre becsült. valami nővel tölti az idejét.

5. (mn-ként) egy kevés, valamennyi. valami időm még van.

6. (hsz-ként) biz körülbelül, mintegy. voltunk valami tízen.

7. (hsz-ként) biz <fokozó és nyomósító szóként:> nagyon, rendkívül. valami szörnyű! | ▸ nem valami nem valami jól sikerült.

II. von névm

1. nép rég ami (csak).

2. elav amilyen (csak).

III. fn

1. bizonytalan, meghatározatlan minőségű, természetű tárgy, dolog. de furcsa valami ez!

2. ritk pompás, remek dolog. az aztán a valami!

-nak/-nek

rag

I. hat-rag

1. valami felé, valaminek az irányában. délnek [fordul]. | valami felé, úgy, hogy hozzáér, beleütközik. a falnak [ment].

2. valamilyen célra. [jó lesz] tüzelőnek.

3. valamilyen állapotba, minőségbe (jutva, juttatva). szegénynek [született]; elsőnek [jött]; orvosnak [tanul].

4. (szóismétlő szerkezetekben) a jelzett tulajdonság, minőség tekintetében. jónak [jó].

5. tulajdonául, ill. részére, számára. [pénzt ad] a fiának. | javára, ill. kárára. [használ, árt] a hírének. | <közlést, jeladást jelentő igék mellett:> valakihez intézve, valakinek szánva. [szól, int] a fiának.

6. <a kell, lehet, szabad igék mellett, a cselekvő (személy) megjelölésére.> apámnak [el kell mennie].

7. <birt szjeles alannyal, annak megjelölésére, akire, amire az állítás vonatkozik.> a lánynak [szőke haja van].

8. valakinek, valaminek a szempontjából. jóskának [mindegy].

9. <vonzatként.> [örül] a sikernek; [megfelel] az előírásnak.

II. <a birt jelző ragja a birtokos megjelölésére.> anyámnak az [arca].

____________________

fenekére

→ fenék ⊕ birtokos személyjel ⊕ -ra/-re

fenék

1. edénynek, üreges tárgynak alsó része. ▸ fenékig

2. (vízzel telt) mélyedés alja, alsó szintje. a tenger fenekén. | ritk mélyen levő hely(iség) legalsó része. a pince feneke. | szính rég a színpadnak a nézőtértől legtávolabb levő része. el a bal fenéken.

3. biz ember, állat fara. ▸ fenéken fenékbe rúg valakit | ruhadarabnak ezt takaró része. a nadrág feneke. ▸ nem fenékig tejfel ▸ nagy feneket kerít kanyarít valaminek ▸ a fenekére ver valaminek

[?]

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

-ra/-re

hat-rag

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.

PÉLDÁK #1

asztal (szótár)
asztalos (szótár)
asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
faasztal (összetett, 2 konstrukció)
asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)

PÉLDÁK #2

avokádó (van/van, azonos, nagy)
fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)

PÉLDÁK #3

a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)

alapító tag – okos gyerek

az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)

a tanár részt vett az akcióban (múlt idő)
a tanár vesz részt az akcióban (szórend)
a tanár vesz az akcióban részt (szórend)
a tanár részt vesz a munkában (más elem)
a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)

PÉLDÁK #4